Kiskereskedelmi adó

máj 23, 2020

A koronavírus okozta veszélyhelyzetben a hitelintézetek válságadója mellett még egy új adónemmel bővült az adórendszer: a kiskereskedelmi adóval.
A kormányrendelet 2. §-a alapján adóköteles a kiskereskedelmi tevékenység, valamint a külföldi illetőségű személy vagy szervezet által a vevője részére belföldön átadott termék nem fióktelep útján való értékesítése.
A kiskereskedelemi tevékenységet a kormányrendelet 1. § 1. pontja a TEÁOR ’08 besorolásra hivatkozással definiálja, e szerint kiskereskedelmi tevékenységnek minősül a TEÁOR ’08 besorolás szerint a 45.1. ágazatba – kivéve gépjármű, pótkocsi nagykereskedelmét –, 45.32, 45.40 ágazatba – ide nem értve a motorkerékpár javítását, nagykereskedelmét –, továbbá 47.1-47.9 ágazatokba sorolt tevékenységek közül minden olyan kereskedelmi tevékenység, melynek folytatása esetén a vevő magánszemély is lehet.

A kiskereskedelmi tevékenység meghatározásánál a TEÁOR ’08-ra való hivatkozás mindösszesen arra szolgál, hogy az adóköteles tevékenységet azonosítani lehessen, nincs jelentősége annak, hogy az adózónak van-e, és ha igen, milyen TEÁOR ’08 besorolása, illetve annak sem, hogy az adózó az adóköteles körbe sorolt tevékenységet főtevékenységként folytatja-e vagy sem. A „47 Kiskereskedelem” ágazatban – a TEÁOR ’08 magyarázata szerint – az értékesített áruk köre a fogyasztási javakra korlátozódik; ezért nem tartoznak ide azok az áruk, amelyek általában nem kerülnek kiskereskedelmi forgalomba, így például a különböző gabonafélék, ércek, ipari gépek és felszerelések stb. Erre tekintettel a gabonafélék vonatkozásában – amelyek nem sorolhatók a fogyasztási javak körébe – nem értelmezhető a kormányrendelet szerinti kiskereskedelmi tevékenység fogalma. Ebből következően a gabonafélék értékesítése – függetlenül attól, hogy vevő bárki lehet – nem minősül a kormányrendelet 1. § 1. pontja szerinti kiskereskedelmi tevékenységnek, az ennek során realizált bevétel nem képezi az ágazati különadó alapját. A kiskereskedelmi tevékenység nem más, mint fogyasztási javaknak (termékek, áruk) a nagyközönség számára nyitva álló értékesítési csatornákon keresztül történő értékesítése. Ezen értékesítési helyek esetében a vevő személyétől függetlenül az értékesítésből származó teljes árbevétel ágazati különadó-alapot képez. Nincs jelentősége annak, hogy adott esetben egy vásárlásnál a vevői pozícióban egy gazdasági társaság vagy egy magánszemély áll, erre utal a kormányrendelet 1. § 1. pontjának utolsó fordulata is. A fentiek azt eredményezik, hogy az adóalany teljes kiskereskedelmi tevékenységből származó nettó árbevétele adóalapot képez abban az esetben is, ha az adózó az adóévben túlnyomórészt (vagy kizárólag) viszonteladóknak értékesít termékeket, de az értékesítési csatorna nyitva áll a nagyközönség előtt, azaz a vevő magánszemély is lehet(ne). Más a helyzet az olyan kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek vonatkozásában, amelyek nem a végső fogyasztókat célozzák tevékenységükkel, hanem kizárólag az üzleti felhasználókat. Jellemzően ilyennek minősülnek azok a kereskedelmi tevékenységet folytató gazdasági társaságok, amelyek csak vállalkozások számára értékesítenek, magánszemélyeket – ilyen minőségükben – nem szolgálnak ki, vagyis vállalkozónak nem minősülő magánszemély nem állhat a vevői pozícióban. E kereskedelmi egységek jellegüknél fogva nem végeznek kiskereskedelmi tevékenységet, így az értékesítésből származó árbevételük sem képez adóalapot.
A kiskereskedelmi adó alanya a kormányrendelet 3. §-a szerint az adóköteles tevékenységet üzletszerűen végző kül-, vagy belföldi illetőségű személy, vagy szervezet. Az adóalanyok köre tehát meglehetősen tágan került megfogalmazásra, abba bárki beletartozhat – illetőségtől függetlenül – akár jogi személy, akár egyéb szervezet, vagy egyéni vállalkozó, őstermelő. (Érdemes azonban már itt utalni arra, hogy az 500 millió forintot meg nem haladó adóalap után az adó mértéke 0% és az adófizetésre nem kötelezett adóalanyoknak nullás tartalmú bevallás benyújtási kötelezettsége nem merül fel. Ha például egy őstermelő adóköteles tevékenységet folytat, ugyanakkor az adóalapja a 0%-os sávba esik, úgy a kiskereskedelmi adóval kapcsolatosan tényleges eljárási kötelezettsége nem keletkezik.) 3. Az adóalap meghatározásának általános és speciális módja Az adó alapja az adóalanynak a 2020. május 1-jétől a veszélyhelyzet megszűnésének napjáig terjedő időszak bármely napját magában foglaló teljes adóévi, az adóköteles tevékenységéből, azaz a kiskereskedelmi tevékenységéből származó nettó árbevétele. A nettó árbevétel fogalmát a kormányrendelet 1. § 2. pontja határozza meg az egyes adóalanyok vonatkozásában differenciáltan. E szerint nettó árbevétel:
a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény [a továbbiakban: Szt.] hatálya alá tartozó adóalany esetén az Szt.-ben meghatározott értékesítés nettó árbevétele,egyedi beszámolóját az Szt. 3. § (10) bekezdés 2. pontjában meghatározott IFRS-ek szerint készítő adóalany esetén a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 40/C. §-a szerinti nettó árbevétel,a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény szerinti kisadózó vállalkozás esetén a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény szerinti kisadózó vállalkozás bevétele,a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti általános forgalmi adó nélküli bevétel,a 2. § szerinti tevékenységét nem fióktelep útján kifejtő külföldi illetőségű személy vagy szervezet esetén a belföldön átadott termék értékesítéséből származó általános forgalmi adó nélküli ellenérték.
A folyamatosan működő naptári éves adózók esetén a 2020-as adóévi teljes nettó árbevételt kell figyelembe venni adóalapként. Az eltérő üzleti éves adózóknál – a mérlegfordulónaptól függően – akár olyan helyzet is előállhat, hogy két (a 2019-ben és a 2020-ban kezdődő) adóév nettó árbevétele képezi az adóalapot. Amennyiben olyan adóalanyról van szó, akinek/amelynek a 2020. május 1-je és a veszélyhelyzet megszűnése közötti időszakban bármilyen okból (például: átalakulás, egyesülés, szétválás miatt) lezárul az adóéve, akkor ez esetben is két „érintett” adóévről beszélhetünk. Az adót azonban valamennyi adóalanynak a veszélyhelyzet napjaira kell arányosan megfizetni (ld. 4. pontban), ez pedig természetesen minden adóalany vonatkozásában azonos. Eltérés a tekintetben lehet, hogy egy vagy több üzleti év adatai alapján kell meghatározni az adó összegét.
Az adóalap részeként kell figyelembe venni a kiskereskedelmi forgalomban eladásra szánt, beszerzett áruk szállítójának (az áru előállítójának, forgalmazójának) – a beszerzett áruk értékesítésével összefüggésben – az adóalany által nyújtott szolgáltatásból származó árbevételét, valamint a kiskereskedelmi forgalomban eladásra szánt áru szállítója által az adóalanynak adott engedmény összegét. Az ún. polcpénzt, illetve az egyéb megállapodások keretében meghatározott marketing bevételeket is ugyanúgy hozzá kell tehát számítani az adóalaphoz, mint ahogy azt a bolti kiskereskedelmi adó tekintetében is kellett. Az adóalapot főszabály szerint „egyedileg”, adóalanyonként kell megállapítani, ugyanakkor a kapcsolt vállalkozások között, ha csak „szűk” körben is, de alkalmazandó az adóalapok összesítésére vonatkozó előírás. Az ágazati különadó rendszeréből, illetve a reklámadóból megismert kumulációs szabály alapján a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény [a továbbiakban: Tao. tv.] 4. § 23. pontja szerinti kapcsolt vállalkozások az összesített nettó árbevételükre vetítik rá a progresszív adómértékeket és az így meghatározott adót (adóelőleget) pedig árbevételük arányában egymás között felosztják. A számítások végrehajtása érdekében az érintett adózókat együttműködési kötelezettség terheli, a számítások dokumentációját – amelyet mindegyik kapcsolt fél köteles elvégezni – az adóhatóság kérésére be kell mutatni.
Adminisztrációs szempontból fontos szabály, hogy az adófizetésre nem kötelezett adóalanynak adó- és adóelőleg-bevallás benyújtási kötelezettsége nincs. Nullás adattartalommal tehát nem kell benyújtani a KISKER jelű nyomtatványt, illetve NY jelű nyomtatvány benyújtása sem merülhet fel. Az adófizetésre nem kötelezett adóalanynak természetesen rendelkeznie kell olyan nyilvántartásokkal, amelyek az Art. 77. §-ában foglaltaknak megfelelően alátámasztják azt, hogy az adózónak adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. 

Forrás: önadózó

Elérhetőségeink:

UNICONT PLUSZ Könyvelőiroda
Adószám: 14510887-1-42, 26230465-1-42                     67296101-1-42

Cégj.szám: 01-09-907082; 01-09-309085;                       01-09-348213

 

 

konyveles@unicontplusz.hu

06-20/9625686

06-1-4070012 ( amennyiben a rögzítő válaszol, kérem a mobilelérhetőségen keressenek minket )